A keresztény vallás egyik legnagyobb ünnepe a húsvét, a feltámadás, a megváltás alapgondolatát foglalja magában.
A Nagyhét, benne a „Szent Háromnap” a keresztény hit legnagyobb misztériumához, Húsvét titkához vezet el. Jézus Krisztus feltámadását megelőzte az utolsó vacsora, elfogatása, kereszthalálra ítélése, keresztútja, kínhalála, temetése.
Egyházközségünk templomaiban nagycsütörtökön emlékeztünk az utolsó vacsorára, amely egy klasszikus zsidó húsvéti „pászka-vacsora” volt. Az utolsó vacsora emlékmiséjét a szováti templomban virrasztás követte, amikor Jézus búcsúbeszéde hangzott el János evangéliumából, eleget téve az Úr Jézus kérésének: „Maradjatok itt és virrasszatok velem!” (Mt 26,38)
Nagypéntek Jézus szenvedésének és kereszthalálának napja. Ezen a napon nem tartunk szentmisét, hanem keresztúti ájtatossággal és nagypénteki szertartásokkal emlékeztünk a megváltás művére. A bágyogi templomban délután 3 órakor keresztutat jártunk, este 6 órakor a szováti templomban ünnepi szertartás kezdődött, melyben az olvasmányok után a passiot, Jézus szenvedéstörténetét hallottuk, utána hódoltunk a szent kereszt előtt, majd szentáldozáshoz járultunk. Ezt a szertartást a csend, a visszafogottság jellemezte.
Nagyszombaton mind Bágyogon, mind Szováton egész nap nyitva volt a templom, és sokan végeztek szentsír-látogatást.
Szombat este 8 órakor vette kezdetét a feltámadási szertartás a szováti templom kertjében, mely az egyházi év legszebb, legtartalmasabb liturgiája. Tűzszentelés, a húsvéti gyertya feldíszítése, a gyertyával való bevonulás  képezték a szertartás első részét. Ezt követte a keresztség liturgiája. Ebben az esztendőben két gyermek részesült a keresztség szentségében, és egy felnőtt a bérmálás szentségében. Ekkor áldottuk meg a szováti templom felújított keresztkútját is.
A szentmise végén feltámadási körmenetet volt, mely a világ felé is megmutatta a keresztény egyház húsvéti örömét.